2009-ben és 2010-ben egyre gyorsuló ütemben kerülnek az ügyészség látókörébe és a nyilvánosság elé a minimum gyanús, de leginkább nyilvánvaló disznóságok. Az állampolgár lelkesedését a saját állama működése iránt ez persze még jobban lankasztja – ha ugyan volt még némi bizalom néhány különlegesen jóindulatú polgártársban a költségvetési pénzek sorsát illetően
Orbán beszéde nem hagyott kétségeket, a Jobbik meghozta azt, amit én magam, és gondolom sokan mások is, régóta vártak: a Fidesz visszatér egy európai demokráciában megengedhető retorikai keretek közé, és harcos pártból nyugodt erővé kíván válni. Ez a jelenlegi politikai erőtérből logikusan következik. Csak a fóbia, csak néhány nagyon rémült liberális értelmiségi irracionális félelme homályosíthatja el, hogy a politikai sakktáblán véges számú pozíció van. Ha a szélsőjobbot elfoglalta a Jobbik, akkor a Fidesz nem is tehet mást, mint hogy meghirdeti a megbékélés politikáját, és békepipát ajánl a tegnap még hazaáruló banditának nevezett polgártársaknak. Nem hagyhat most középen annyi helyet, hogy ott az MDF/SZDSZ meg tudjon telepedni.
Egy erősen célzott ösztöndíjrendszer nélkül a cigánygyerekek átvezetése a szegénység kultúrájából a munka kultúrájába szinte elképzelhetetlen. Persze egyének felajánlhatnak egyedi ösztöndíjakat, de ez a társadalmi szintű feszültségen nem segít. A gyerekekre kell koncentrálnunk.
Cikkíró kedves ismerősének kalandja háziorvosával. Szumetrolin minden mennyiségben.
Két napja – gondolom, megemlékezve az őszödi beszéd harmadik évfordulójáról – egy kedves levelező biztosított felőle, hogy neki tetszett a beszéd, és persze tudja, megbízható forrásból, hogy én írtam. Ha én írom Gyurcsány beszédeit, azok sokkal jobb beszédek lennének, és ha megfogadja tanácsaimat, akkor nem csinál annyi otromba baromságot – mondanám szívesen. A politikacsinálókat nem közírók, még csak nem is tanácsadók, hanem strukturális kényszerek mozgatják. Például: hol a szavazó? Hol a pénz? Mivel lehet a politikai ellenfelet befeketíteni? Hogyan lehet a hátországot kézben tartani?
Volt a kormánynak egy előterjesztése. Csöndben bukott el 2009. június 22-én. Csöndben, de nem a megszokott módon, ugyanis ezúttal az Igazságügyi Minisztérium által benyújtott tervezetre a Fidesz és a KDNP képviselői, valamint az MDF Dávid Ibolya-ellenes szárnya nyomott IGEN-t, míg a szocialisták többsége tartózkodott, az SZDSZ pedig egy elszánt NEM-mel erősítette meg a demokrácia melletti elkötelezettségét. (Cikkünk szerzője utóbb több ponton kiigazította cikkét, így a változatlanul hagyott eredeti szöveg mellett keretes írásban ezt is közöljük - a szerk.)
Ha az utóbbi években elvetett mérgező gondolatok - ebben valamennyi politikai párt bűnrészes volt - mégsem szökkennek szárba, akkor van remény, hogy olyan politikai átrendeződés következzék be, amely az országot előbbre viheti. Ennek feltétele, hogy a Fidesz a következő években felelősen kormányozzon, a baloldal pedig az ellenzékiség évei alatt újra megtalálja önmagát.
Mi a véleménye a jobboldali érzelmű embereknek a mai baloldalról? Cikkünk szerzőjének tesztje megdöbbentő, egyben szomorú eredményt hozott ki. Más kérdés, hogy egyes vélemények szerint a baloldalon kupleráj, a másik oldalon kaszárnya van, és most az utóbbira van szükségünk.
Azok az értelmiségiek, akik Gyurcsány Ferenc reformterveit 2006-ban támogatták – mint jómagam is -, az elmúlt egy évben kerültek közel ahhoz az állapothoz, amely az országot évek óta jellemzi; a tehetetlen, tanácstalan, depressziós bénultsághoz. Van, aki a végsőkig kitart, mint az általam egyébként tisztelt Debreczeni József vagy a Demos fiatal szerzői. Mások hallgatnak. Ismét mások próbálnak valamit kezdeni azzal a ténnyel, hogy tévedtek.
Bokros Lajos az MDF-lista élén. Bokros Lajos egy új kormány élén, amelyet az SZDSZ, az MDF és az MSZP (!) közösen szavazna meg. Hát nem agyrém, mik jutnak Ibolya eszébe? – mondja a jobboldali sajtó. A gúnyos hangokkal ellentétben Dávid Ibolya lépéseit én racionális, és feltehetőleg sikeres politikai térfoglalás első állomásának tartom. Egy kis baj van csak a térfoglalással: az MDF megmaradt tagságának (nem sokan vannak) nem biztos, hogy tetszeni fog.
Ahogy várható volt, Babarczy Eszter Ott voltam a temetésen c. cikke heves vitát váltott ki olvasóink körében. Jóllehet, nem szoktuk közölni a névtelen, illetve csupán szignóval ellátott leveleket, ezúttal "-effi –" írásával kivételt teszünk. Babarczy Eszter erre a levélre és egyéb, cikkét érintő bírálatokra válaszol.
Semmi nem mutatja jobban a magyar rendszerváltás nyomorúságos kompromisszumait, mint éppen a romák helyzete. Ha nem jönnek valódi megoldások, ha a rendőrség, a tanár, az orvos, a helyi szociális hálózat nem kezdi el az aprómunkát a mindennapok elviselhetővé tétele, a kölcsönös félelem eloszlatása érdekében, akkor majd önvédelmi hadsereg áll önvédelmi hadsereggel szemben.
